II/1. rész .:Whys:.

Hali! :) Itt is vagyok a második fejezet első részével, remélem tetszik majd:) Most már gyakrabban lesznek részek, mert rám jött az ihlet:D Köszönöm, hogy kitartotok mellettem:) Iratkozzatok fel, és kommenteljetek, sokat jelentene<3 Jah, és köszönöm a 15 feliratkozót, és a türelmet<3 big láw xx

Kellet pár másodperc, hogy felfogjam a szava jelentőségét, melyet Oliver mondott. Biztos, hogy viccel...Nem, ez csak egy kibaszott vicc.

- Hogy mi? - ennyit tudtam kinyögni.

- Letti, ne figyelj rá, hülyeségeket beszél. - morogta Kyle idegesen.

Kezembe megremegett a fegyver, ahogy Oliver szavait ízlelgettem. A bátyád..a bátyád..a bátyád.

- Miről beszél? - rökönyödtem meg teljesen, kezemből kihullott a fegyver, és úgy éreztem, hogy a lábaim bármelyik pillanatba felmondhatják a szolgálatot.

Kyle aggódó tekintetébe néztem. A bátyád. 

- Te...te.. - kerestem a szavakat, hatalmasakat nyelve, miközben egyre rosszabbul lettem. Látásom homályosult, de úgy éreztem, hogy nem csak a könnyek miatt. Eléggé rosszul voltam. Hirtelen levert a víz, és már csak azt láttam, hogy Amanda kibiztosítja a fegyvert. Hirtelen közeledni kezdett a föld, elfojtott sikítások, kiabálások, távoli hangok, és már nem láttam és éreztem semmit.

***

- Ne keltsd fel! - hallottam távoli hangokat.

Tényleg nem akartam felkelni. A fejemet ólomsúlyúnak éreztem, és valami fojtogatott. Valami belül....Máskor kíváncsiságnak mondanám ezt a kellemetlen érzést, de ez most más volt. Csalódás. Miután a tegnap képkockái folyamatosan megjelentek a szemem előtt, így minden álmosság kiment belőlem, és hirtelen felültem. 

Legalább annyira lepődtem meg a kisebb tömegen, mint maga a tömeg. Körülnéztem, a szobámba voltam. Körülöttem a Black csapat, kíváncsi, érdeklődő szemekkel vizslatott. Végignéztem rajtuk, egészen addig amíg a szemem össze nem ütközött Kyle-éval.

- Khm..Magunkra hagynátok Lettivel? - kérdezte lehajtott fejjel. Zavarban volt. Szavára mindenki kiment, én pedig kénytelen voltam szembenézni nem csak vele, hanem az érzéseimmel is. 

Mikor mindenki elhagyta a szobát - bár tudtuk, hogy az ajtó mögött vannak - újra beszélni kezdett.

- Hogy vagy? 

- Kösz, jól. - feleltem ridegen, hangsúlyom megrémiszthette, mivel mentegetőzni kezdett.

- Nézd, Letti...én nem is tudom mit mondjak. - rázta a fejét.

- Az igazat! - förmedtem rá.

- Oké. - illetődött meg. - Nem tudtam, hogy mondjam el. Mivel nemsokára töltöd a 18. szülinapod, így is úgyis idekerültél volna, de a véletlenek közbeszóltak. 

- Miért?

- Amikor a szüleink meghaltak, kicsi voltál. - lehunytam a szemem a fájdalomtól, ami a szó következtében keletkezett. Szüleink. - Ők is ezt csinálták....Apánk Black legjobb barátja volt. 5 éves voltam, de egy titkos suliba küldtek, ahol megtanultam mindent. Olyan volt, mint egy normális, általános suli, csak a tantárgyak voltak mások. Amint elvégeztem a 12 évet, idekerültem. Ott kellett hagyjalak. Adam...Adamet én kerestem fel, hogy vigyázzon rád. Ez az ő munkája. Iskolatársak voltunk, és ő is a Black csapatba van, az volt a feladata, hogy téged őrizzen.

- Miért kellett engem őrizni? - kérdeztem összezavarodva. Adam, te jó isten, de hiányzik!

- Mert mindenki rád vadászott.

- Tessék?!

- Ez később elmagyarázom......Szóval ott kellett hagyjalak. Nehéz volt, hisz a húgom vagy.

- Nem! - kiáltottam hisztérikusan. - Nem vagy te semmim! 2 éves voltam, amikor a bátyám elhagyott! Emlékszem mindenre Kyle, ne próbáld ezt elhitetni!

- Letti. Én vagyok az. - nézett rám fájdalmasan.

- Nem! - tört ki belőlem a zokogás, és egy mellettem levő párnát gondolkodás nélkül felkaptam, és hozzávágtam. Nem tudom mi volt ezzel a szándékom, de mindegy.

- Kérlek, higgy nekem! - mondta szomorúan a könnyes szemeimbe nézve.

Hittem. Pontosabban tudtam, hogy így van, de nem akartam elhinni. Alig vártam, hogy felébredjek ebből a hazug álomból...de tudtam, hogy ez nem lehetséges.

- Hiszek. - motyogtam lehajtott fejjel, mire a srác halványan elmosolyodott.

- Öhm...testvéri ölelés? - kérdezte egy félmosollyal szégyenlősen, széttárt karokkal.

- Nem tudom. - ráztam meg a fejem csalódottan. Nekem ehhez több kell még, meg kell értened. - álltam fel az ágyról, mire bólintott. Az ajtó felé indultam, majd hirtelen kinyitottam. - Remélem mindent hallottatok! - forgattam meg a szemem a lábam elé társasághoz beszélve. Persze, hogy hallgatóztak.

- Dehogyis. - röhögte el magát Brad.

- Istenem, úgy hiányoztatok! - szipogtam, miközben könnyeim utat engedtek maguknak. Csak ekkor vettem észre, hogy Adele is ott van köztük. Újonnan szerzett boldogsággal ugrottam a nyakába, sírva.

- Te is nekünk. - ölelt szorosan magához.

- Ugye jól vagy? - kérdezte először Lew, amikor elhúzódtam a lánytól.

- Hát történtek dolgok. - hajtottam le a fejem.

- Mi?! Milyen dolgok?! - kérdezte Brad izzó tekintetttel. Állkapcsa megfeszült, kezei pedig ökölbe szorultak.

- Majd mesélek. Hány óra van?

- Délután öt. - válaszolt Adele.

- Akkor viszont ti meséltek...Mi történt?

- Ma délelőtt? - vonta fel a szemöldökét Alec, mire bólintottam. - Gyere! - intett, és mindannyian megindultunk utána. A közös szobába mentünk, ahol az eddig üres falrészleten a kanapéval szemben egy hatalmas világtérkép állt, különböző piros és kék területekkel. Leültem a kanapéra, és hatalmas szemekkel vizslattam a térképet, magyarázatot várva.

- Nos. - kezdett bele a srác, amint mindenki elhelyezkedett. - Amíg kerestünk téged, felvázoltuk egy térképre, hogy Olivérék csapatának hol vannak összeköttetéseik. Ázsia, Kína, Shanghai. Ausztrália, Melbourne. Dél-Amerika, Argentína, Buenos Aires. Európa, Egyesült királyság, Liverpool. Európa, Olaszország, Donna. És végül Afrika, Elefántcsontpart. - mutatta a tájakat, ezzel kivégezve a piros területeket.

- És a kék? - kérdeztem a térdemre könyökölve.

- A kék a miénk. Afrika, Egyiptom. Ázsia, Egyesült Arab Emírségek, Dubai. Ausztrália, Sydney. Dél-Amerika, Brazília, Rio. Európa, Görögország, Athen. Európa, Spanyolország, Madrid. Végül pedig Észak-Amerika, Mexikó, Mexikóváros.

- Úristen. - nyögtem ki.ű

- Na, most. Mi mindegyik helyre küldtünk egy másolatot a CD-ből, de úgy, hogy erre ne jöjjenek rá. Viszont. Minden amit pirossal látsz, azok Olivérék területei. Tehát minden piros jelenleg téged keres.

- Hogy mi?! - visítottam fel.

- Központi ellenség lettél a szemükben, ugyanis kiderült időközben, hogy a szüleitek nem csak a CD-t hagyta rátok. Hanem fontos más iratokat, ami sok-sok pénzzel együtt Washingtonban van a Nemzeti Bankban. A te neveden. - mutatott rám.

- Úristen. Miért nem a tiéden? - néztem Kylera.

- Mert amikor meghaltak, tudták, hogy előbb kerülök ezekbe a körökbe, mint te. Ezért veszélyes lett volna az enyémre írni.

- Írassuk át. - fogtam meg a fejem hisztérikusan.

- Nem lehet. - rázta a fejét Lou. - Így rendelték el a szüleitek, hogy ne lehessen megváltoztatni.

- Ez így van sajnos. - értett egyet a....a bátyám. Oh, ezt még meg kell szoknom.

- De akkor most mi lesz? - néztem körbe a csapaton.

- Pár napon belül elmegyünk a bankba. És lezároltatjuk egy kóddal a fiókodat. - kaptam a választ, a még mindig a térkép mellett álló Alectől.

- Én tuti nem. - ráztam a fejem.

- Muszáj. Kell hozzá az aláírásod is.

- Ó, te jó ég. - roskadtam össze, majd hirtelen felkaptam a fejem. - Mi volt délelőtt?! Mi van Reederssel, és Blackkel? Hol van David? - ömlöttek a szavak a számból, bár az utolsó név hallatán mindenki megfeszült, engem érdekelt, hogy mi van vele.

- Miután elájultál, a vörös csaj rádfigyelt, ezt kihasználva kicsavartam a fegyvert a kezéből, és elhajtottunk. Peter kapott egy könnyebb lövést, ennyi. Reeders már vár az irodájában. Black és a fia - mondta Kyle fintorogva. - 3 napon át itt voltak, együtt elemeztünk át mindent. Jah, és ma, így hogy megtudtad az igazságot, szóltunk Adamnek hogy jöhet. Így ma ő is megérkezik.

- Komolyan? - egy ezer wattos vigyor foglalt helyet az arcomon.

- Na, ne örülj ennyire Joker. - intett le Alec a mosolyomra utalva. - 30 perc múlva mindenki a gyakorlópályára. Az élet nem állt meg, edzünk tovább! Letti, te pedig menj Reedershez!