1. rész .:He put his gun:.

 

A szemeimet ólomnagyságúnak éreztem. Épp ezért nem is nyitottam ki. Lassan összeraktam az éjszakában történtetek. Hol vagyok? - ez volt az első gondolatom. Nagy nehezen kinyitottam a szemem. Egy poros matracon voltam, a kezeim előttem voltak összekötve. Szőke hajam csomókban állt, ugyanaz a ruhám volt rajtam. Egy nagyon pici ablakon jött át a kevéske fény, ami megvilágította a helység egyes részeit. Próbáltam felülni, mondjuk nehéz volt kéz nélkül, de feltornáztam magam és a falnak dőltem. Velem szemben az a nő ült akit megmenteni próbáltam. Én a "nagy hős"! Magamra se tudok vigyázni! Felhúzott térdeit átkulcsolta, fejét lehajtotta. Az egész helyésg undorító volt. Minden csupa kosz, és a falak is szürkék. Két rongyos matrac volt, egy amin ő volt, és egy amin én. Velünk szemben egy vasajtó volt. Az egész szoba nem lehetett több 12 négyzetméter. Az a rohadt matek még ide is követ! Rohadt átváltások!

- Khm. - próbáltam felhívni a figyelmét magamra a velem szemben ülő nőnek, aki szerencsémre ébren volt, és láthatólag nagyon megörült nekem.

- Hogy vagy? - kérdezte, és ekkor jöttem rá, hogy nem is nőről van szó, hanem lányról.

- Hol vagyunk? - néztem rá, figyelembe se véve a kérdését.

- Halkabban. Meghallják, hogy ébren vagy! - tette az ujját a szája elé, és odaült hozzám. Neki miért nincs megkötve a keze?!

- Kik? -suttogtam.

- Emlékszel valamire a tegnap estéből? - kérdezte olyan halkan, hogy én is alig értettem. Tehát csak egy napot aludtam! Apró örömök... Csak erőtlenül bólintottam. - Ne ess pánikba. De téged elraboltak. - jelentette ki.

- Azt látom. -forgattam meg a szemem. Nem mondott újat!

- Először is had mutatkozzak be. Adele vagyok. -nyújtott kezet, de aztán látta, hogy nem tudom viszonozni a gesztusát, így inkább visszahúzta.

- Letti. -bólintottam, szemeimmel a lányt pásztáztam. Rajta már nem ugyanaz a ruha volt, mint tegnap. Fekete csőfarmer, fekete póló, és fekte magassarkú volt rajta.

- Letti. - memorizálta a nevet. - Először is elmesélem, hogy ki vagyok, oké? - mosolygott bátorítóan, én pedig egy aprót bólintottam. - 1 hete vagyok itt. 7 napja láttam egy gyilkosságot, 5 srác tette. Először felhívtam a legjobb barátnőmet, mert éppen hozzá tartottam. De  észrevettek, és elkaptak. Miután rájöttek, hogy a barátnőmnek, akit egyébként Chirstinek hívnak, szóval neki is elmondtam, hogy mit láttam, követelték, hogy mondjam el a címét. Nem mondtam. Megpofoztak, én pedig továbbra sem mondtam el. Elvették a telefonom, és lenyomozták a barátnőm címét. Ez nem tartott 10 percig se. - húzta el a száját, én pedig döbbenten hallgattam a történetet, amit egyébként hadarva suttogott, néha félve pillantva az ajtóra. - Elmentek érte, és beültették mellém a kocsiba. Neki is ragasztószalagot tettek a szájára. Aztán elhoztak ide. Ugyanebbe a szobába. A nagyfőnök azt mondta, hogy még vannak velünk tervei, és hogy hasznára válunk. Ám tegnap nyitva hagyták az ajtót. - mutatott a vasajtóra. - Mi pedig megpróbáltunk elszökni. Fél utcáig sem jutottunk el, amikor utánunk indultak. A barátnőmmel megöleltük egymást, aztán elváltunk. Engem elkaptak, vele meg nem tudom mi a helyzet. Remélem hazajutott. - mondta könnyekkel teli szemmel, nekem pedig önkéntelenül lesett az állam. És ismét csak azt tudom mondani: az a rohadt buli!

- De..és...hogy. Uhh. - sütöttem le a szemem, nem találtam a szavakat.

- Most te jössz. Mesélj. - siímtotta meg a karom.

- Letti vagyok, de ezt már tudod. Tegnap egy buliban voltam, amikor megláttalak titeket. És akor odamentem. De azt gondoltam, hogy.... -kezdtem de kulcszörgés hallottunk. Adele felpattan és visszaült a matracára.

- Ne szólj semmit, ne ellenkezz! - hadarta, mielőtt kinyílt volna az ajtó. Na, kösz! Egy srác jött be lazán. Fekete haja fel volt zselézve. Fekete farmer, póló, és cipő volt rajta. Felsője rövid ujjú volt, így láthattam, hogy karjait tetoválások fedik. Rágózott, és szó nélkül végig nézett rajtam. Az ajtóra nézett és elkiáltotta magát.

- Srácok. - rám nézett újra, majd ismét a kijáratra. - Ébren van.

- Na végre. - lépett be barna hajú. Neki is fel volt zselézve, egy pulóver volt rajta. Ahogy láttam a dress-code szigorúan fekete. Tekintetét hidegen rám szegezte, és úgy méregetett. Ez után belépett még kettő srác.

- Lewis hol van? - kérdezte az, aki először jött be. Végig néztem rajtuk.  Tényleg mindannyian feketében voltak. És nem is olyan rosszak. Ráadásul alig lehettek pár évvel idősebbek nálam. Egy fekete, két barna, egy szőke. Szuper! Ekkor lépett be még egy srác, mire Adele-re néztem.

- Nyugi. - tátogta, mire bólintottam.

- Adele! - szólt durván az első.

- Igen? - kérdezte egy gyilkos pillantással.

- Gyere!

- Nem. -rázta meg a fejét félénken Adele.

- Azt mondtam, gyere! - ragadta meg a lány karját erősen, és felrántotta a földről.

- Féreg. -sziszegtem, de nem elég halkan, mert a szöszi meghallotta.

- Parancsolsz? - kérdezte, és ha a tekintettel lehetett volna ölni, én már többszörösen halott lettem volna. Nem szóltam semmit, csak álltam a tekintetét. 

- Kyle. Kezdjük Lettivel. - mondta, mire a srác elengedte Adele-t, aki döbbenten nézett rám. Honnan tudja a nevem?

- Rendben. -bólintott, és elindult felém. Lehunyt szemmel dőltem neki a falnak.

- Brad, vigyed. - intett az egyik barna srácnak, aki odajött hozzám, és a farzsebéből elővett fegyvert. Szemeim megteltek könnyel, mire erősen megmarkolta a kezem, és felé fordította a fegyvert....