Kezeit összefonta, és felhúzott szemöldökkel várta a válaszom.

 - Izé..én csak kérdezni akartam valamit Bradtől. - motyogtam, miközben visszacsuktam az ajtót.

 - Aha. Fél tizenkettőkor. Úgy, hogy eddig még ősi ellenségedként tekintettél rá. Most meg hirtelen beszélni akarsz vele. - húzta gúnyos vigyorra a száját.

 - Ez nem igaz! - emeltem fel a hangom. - Nem is ősi ellenségem!

 - Ó, persze hogy nem! - jegyezte meg ő is gúnyosan már ő is kiabálva, mire háttal nekidőltem Brad szobaajtajának. - Mégis ellenszenves vagy!

 - Ti tesztek azzá! - förmedtem rá, még mindig az ajtónak támaszkodva.
- Ne mondj már hülyeséget. - ingatta a fejét leajnálóan.

 - Mondd Kyle, te mit tennél, ha elrabolnának és emberek gyilkolására kényszerítenének.

 - Ez nem gyilkolás. - meredt rám gyilkos tekintettel. - Hanem átlagos munka! - kiabálta.

 - Ez nem az! - lóbáltam a kezemmel, erősítve a felháborodásom. - A mérnök, az eladó, a cégvezető az normális munka! De ez nem! - mondta, de a vége már sikításba fullott, ugyanis mögöttem nyílt az ajtó, én pedig hátrazuhantam.

 - Mi a fenének kell kiabálnotok? - motyogta Brad kómás hangon felettem, akit látszólag felkeltettünk, mivel egyszál boxerben volt. Kissé beüttötem a fejem a földbe, így felülve dörzsöltem az említett tetrészem. Kyle hirtelen rámnézett, majd gúnyosan elvigyorodott.

 - Letti veled akar aludni. - jelentette ki, egy győzedelmes mosollyal, mire kikerekedett szemekkel néztem rá. Kissé gyerekesnek éreztem az egymás iránti viselkedést Kylelal... Vagy rosszul látom?!

 - Dehogy akarok! - pattantam fel hirtelen és lassan hátrálni kezdtem a szobám felé. - Megyek is a saját szobámba.

 - Nem fogadott szót, igaz? - kérdezte unottan sóhajtva Brad a másik fiútól. Kyle rámnézett, majd Bradre, végül elvigyorodott.

 - Nem-nem. - jelentette ki. Tényleg gyerekes!

 - Ez esetben befele! - intett Brad ellenkezést nem tűrően a szobám felé. Mosolyogva, elégedetten léptem be a szobámba, és mivel úgyi a pizsim volt rajtam, bebújtam az ágyamba. Ó, de hülye voltam, hogy azt hittem, végre békénhagynak! Pár perccel később nyílt az ajtóm, és valaki lefeküdt a szobámba levő kanapéra. Sokáig hunyorítottam, mire kivettem, hogy Brad van a szobámba.

 - Menjél ki! - förmedtem rá rögtön.

 - Aludj. - rendezett le lazán.

 - Nem, amíg itt vagy! - kontráztam.

 - Akkor jó fáradt leszel holnap. - nevetett gonoszan, mire sóhajtva lefeküdtem.

 - Nem velem cseszel ki, hogy a kénylemetlen kanapén alszol az ágyad helyett. - motyogtam értődötten.

 - Ha nem fogod be, akkor melletted fekszem le, abban pedig nem lesz köszönet! - mondta idegesen. Nem vagyok hülye, természetesen csöndben maradtam.

*** Reggel

Olyan jól indult a reggel. Szinte magamtól keltem. Szinte!

 - Ébredj! - mondta Brad összehúzott szemekkel, mire kómásan néztem az órára. 05:02!!!

 - Bazdmeg! - vágtam rá, mire még idegesebben nézett rá. Ő már felöltözve összefont karokkal várta az ajtóban, hogy felkeljek. Nem volt kedvem vitázni, úgyhogy felkeltem. Fogat mostam, kiküldtem a szobámból, előszedtem a ruhám, bejött a szobába, mire kiküldtem a szobából, végül felöltöztem. Csak sikerült!

 A folyosón mindannyian ott voltak már, Adele és Mark kómás fejjel meredtek maguk elé, az utóbbi kávét szürcsölgetett. Mit csináltak ezek éjszaka?!:D Kyle még csak rám sem nézett, még vissza se köszönt. Nem normális. És persze gyerekes.

 - Szóval. - fordult Adele és felém Alec, mire unottan ránéztünk. - A mai nap gyakorlatozunk. Kimegyünk a nyílt pályára, ami igazából fedett, de ott szoktunk gyakorolni. -  magyarázta meg Alec, de Adele nem engedte tovább beszélni.

 - Gyakorolni...micsodát? - ráncolta össze a szemöldökét a lány.

 - Fegyverrel lövés, taktikaszervezés, célzás, önvédelem...- kezdte sorolni Lew, mire hevesen bólogattunk.

 - Akkor mire várunk? - kérdeztem egy erőltetett vigyorral, mire meglepődve néztek rám, a lelkesedésem miatt. Végül vállat vonva, de elindultak egy irányba, mi pedig követtük őket. Tényleg egy füves részre értünk, ami fedett volt. A hely úgynézett ki, mint egy kiképzőpálya. Voltak a földön szivacsok, amellett pedig két asztal telepakolva fegyverekkel. Mellette két céltábla, végül egy asztal, amin térképek voltak.

 - Hú, de jó lesz. - színleltem érdeklődést, mire mindannyian értetlenül néztek rám. Ismét. A fiúk azt tervezgették, hogy melyikünknek mit tanítanak először. Majd Brad hirtelen felénk fordult.

 - Letti, a fegyverekhez. Adele, te figyelsz. - mondta, majd elindultunk az asztalhoz, amin különböző pisztolyok, fegyverek sorakoztak. Amíg Brad, kiválasztott nekem egyet, addig egy 38'-ast az övemhez dugtam, majd mosolyogva fordultam felé. Közben találkoztam Adele tekintetével, aki persze látta, hogy elvettem a fegyvert. Kikerekedett szemmel bámult, de a többi srác szerencsére nem vette észre. Brad a kezembe nyomott egy Berettát.

 Tehát. - állt meg mellettem, kezében forgatva a stukkerét. - Abból kiszedtem az igazi töltényt, tehát ne is próbálkozz. - szögezte le, mire mosolyogva bólintottam. Közben bemértem, hogy hol van Adele. Pont jó helyen! Ha elkezdem megvalósítani a tervem, akkor még pont ő is benne tud lenni a dologban!

 - Nagyon egyszerű. - folytatta, és a tábla felé emelte a fegyvert, amjd lőtt. Pont a közepébe.

 - Ügyes vagy. - vigyorodtam el.

 - Én vagyok a legjobb lövő a csapatból. - mondta kicsit se büszkén, mire a többiek helyeslően bólogattak. Hogy bizonyítsa állítását, Brad 3-szor lőtt, és mind a háromszor középre.

 - El tudom érni, hogy elcseszd a lövést. - jelnetettem ki összefont karokkal.

 - Kétlem. - mosolyodott el.

 - Próbáljuk ki. 3 lövésből. - kontráztam, mire kételkedve nézett rám, végül megrántotta a vállát. Felemelte a kezét, célzott, de hirtelen odaléptem és a nyakát kezdtem csókolgatni. Keze megremegett, és leakarta tenni a fegyvert, de a fülébe suttogtam.

 - Csináld csak! Vagy én győztem? - kérdeztem a lehető legszexibb hangnemben, mire erőtt vett magán. Hirtelen lőtt, és a középebe. Egy!

 - Folytasd. - suttogtam érzékien, de mielőtt megint a nyakának estem volna, gyorsan lőtt egyet, megint a közepébe a karikának. Kettő!
- Már csak egy van. - motyogta.

 - Tudok róla. - mondtam én is, és amikor felemelte a fegyverét, hogy újra lőjjön, akkor nem a számat, hanem a 38'-asom csövét helyeztem a nyakához. Ijedtében még a táblát sem találta el, de végül felnevetett.Három!