A hazafelé vezető úton végig passzív-agresszív viselkedést tanúsítottam. Kérdeztek valamit, akkor vagy nem válaszoltam, vagy ha nagyon nyagattak, akkor egyszavas mondatokkal méltattam őket. Adele is csöndben volt, de betudták annak, hogy sokkolt minket az első bevetés. Ami igaz is!...
- Letti! - lengette meg a kezét a szemem előtt Brad, mire idegesen fordultam felé.
- Nem azért nem válaszolok, mert nem hallok, hanem mert nem akarok! - förmedtem rá, mire megforgata a szemét.
- Meddig játszod még itt a sérthetetlent? - kérdezte flegmán, mire egy erőltetett mosollyal fordultam felé.
- Te tényleg hülyén születtél, vagy csak a körülmények tettek azzá? - mosolyogtam gúnyosan, mire feladva a velem való kommunikálást, nagyot sóhajtott.
Visszaparkoltunk abba a nagy alaksorba, majd minden életkedv nélkül kiszálltam a kocsiból. Direkt utoljára maradtam.
- Jössz? - kérdezte Alec, a lépcsősor ajtaját tartva, mivel már mindenki felment az emeletre, csak mi maradtunk.
- Nem. - álltam meg, hogy biztosítsam kijelentésemet.
- Tessék? - ráncolta a szemöldökét döbbenten.
- Nem. Megyek. - szótagoltam, és leültem a parkoló közepére. Nem vagyok hülye, a tervem az volt, hogy mindenben ellenkezzek. Azt akarja hogy felmenjek? Akkor nem megyek!
- Letti, ne akard, hogy én vigyelek fel. - veszítette el a türelmét, szemei szikrákat szórtak.
- Csak nyugodtan. - mosolyodtam el, majd a két kezemen támaszkodva, a fejemet hátradöntöttem, és "napoztam" a gyér neonlámpa fényében.
- Ezt nem gondolod komolyan. - ingatta a fejéd, és bár próbált határozott lenni, látszott rajta, hogy megdöbbent.
- Én teljesen komoly vagyok. - jelentettem ki, majd hirtelen rákaptam a tekintetem. - Nincs véletlenül napszemcsid? - mosolyogtam ártatlanul.
- Nem nincs. - válaszolt idegesen, és megindult felém. - Állj fel. - állapodott meg előttem, mire idegesítő vigyorgással ingattam a fejem. - Letti. - emelte fel a hangját fenyegetően.
- Alec. - utánoztam mosolyogva a hanglejtését, de ekkor hirtelen valaki berontott a lépcsőház ajtaján.
- Mi a fene van már? - rontott be Lew, mögötte Braddel. Értetlenül bámultak, ahogy én a földön félig fekszek és "napozok", Alec pedig majd szétrobban az idegtől mellettem állva.
- Reeders vár. - egészítette ki Brad, feltűnően rágva a rágóját.
- Hallod Letti! - mutatott Alec Bradékre, akik az ajtóból elindultak felénk. - A főnök vár. - mondta úgy, mintha erre rögtön ugranék.
- Ráér. - rántottam vállat, és ismét a fényforrásomnak szegeztem tekintetem. Pontosabban a szemem csukva volt, de a arcom felfelé fordítottam.
- Most mit csinálsz? - vonta fel a szemöldökét Brad.
- Strandosat játszik. - fogta a fejét Alec, mire elröhögtem magam. Nem a mondata volt vicces, hanem az, hogy itt állnak hárman és nem csinálnak semmit, mintha tehetetlenek lennének.
- Letti. - fogta meg a kezem Brad és felhúzott. Igaz megálltam a lábamon, de nem modzdultam onnan. - Nem szabad megvárakoztatni Reederst, mert nemsokára jön Davis és az apja, vagyis a fő-fő-főfőnök. - sorolta. Ekkor ugrott be: Davis! Ez az! Szigorúan eltiltottak tőle. Vagyis, az én tervem szerint közel kell kerülnöm hozzá!
- Ó, hát akkor menjünk. - imitáltam izgatottságot, és futólépésben megindultam a lépcsősor ajtaja felé. - Nem jöttök? - kérdeztem, átnézve a vállam fölött. A 3 srác értetlenül nézett, valószínűleg nem értették a hirtelen véleményváltoztatásomat. Végül értetlenül, vállatvonva utánam indultak.
Sikeresen, eltévedés nélkül jutottam el a fekete ajtóig, amibe tegnap is voltam, a fiúk pedig követtek. Kopogás nélkül nyitottam be, a srácok legnagyobb döbbenetére. Mintha otthon lennék (irónikus, hiszen elvileg már ez az otthonom), leültem az egyik kanapéra. Szokásos helyén Reeders ült, Adél, Mark és Kyle is bent ültek már. Az utóbbi kettő kérdőn nézett a velem belépő fiúkra, de azok csak széttárt karjukkal jelezték, hogy nem tudják mi van velem.
- A telómat mikor kaphatom meg? - kérdeztem hirtelen, utalva arra, hogy a készülék már mióta nincs nálam, és van egy olyan sejtésem, hogy ők vették el.. Mindannyian, még az ajtóban álló, két öltönyös gorilla (őr) is felém nézett. Annak ellenére, hogy szobában voltunk, napszemcsi volt rajtuk. Ch! Sznobok!
- Viccelsz, ugye? - röhögött ki "kedvesen" Brad. - Majd ha tudjuk, hogy nem akarsz szökni. - Köszi Brad! Ezek szerint nálad van! Akkor következő feladat: kideríteni hol van Brad szobája...
- Meg egyébként is. Minek az neked? - kérdezte Kyle (aki a tegnapi incidens óta nem szólt hozzám), miközben elővette a sajátját és nyomkodni kezdte. Incselkedünk-incselkedünk Kyle?
- Csak. - szegeztem a szemem a kezében levő telefonra, mire gúnyosan vigyorogva forgatni kezdte a keze között. Nem vettem róla tudomást, és Reedershez forultam. - Pontosan mire is várunk?
- Szófosásod van? - förmedt rám Lew.
- Szóval? - kérdeztem újra a főnöktől, válaszra se méltatva a srácot. De ekkor belépet egy öltönyös mamlasz.
- Itt vannak, uram. - lépett be egy pillanatra Reedershez, majd ki is sietett. Ja, persze! Davis és az apja! Utoljára végignéztem magamon, előredobtam a hajam, és az ajkaimat beszívva, a szájfényem végső maradékát is elkentem a számon. A fiúk felálltak Reeders mellé egy katonás sorba, így Adele-val, mi is melléjük álltunk. Én álltam azt ajtóhoz a legközelebb.....
És ekkor belépett egy pasas. A fiúk levegőt is alig mertek venni, így tudtam, hogy előttem áll életnagyságban a NAGYFŐNÖK. Csupa nagy betűvel. Egyáltalán nem olyan bűnöző kinézete van. Nem volt rajta tetoválás, nem volt kopasz, ráadásul mindegyik foga ép volt. Márkás öltönyben vonult végig a szobán, kicsit hosszú barna haja minden lépésénél szálingózott. Amint levette a napszemcsijét, szembesültem vele, hogy tuljadonképp elég helyes! De "kicsit" idős már, olyan 40-es éveiben járhatott. Rögtön utána belépett egy velem egykorú srác. Levakarhatatlan, gúnyos vigyorral nézett végig a srácokon, majd mosolyogva, kissé megilletődve nézett végig rajtam és Adele-on. Úgy látszik valakinek nem mondták el, hogy bővült a csapat! Zöld szemei szinte világítottak, barna haja oldalra volt belőve, így kicsit hasonlított Lewra, de mégsem ugyanolyan volt. Szigorúan feketében volt, csőnadrágjához egy sötétkék Lachos cipő járult. Davis elég helyes volt, így direkt feltűnően mértem végig, majd amikor tekintetünk találkozott, szélesen elvigyorodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése