.:Prolugue:.

Tudtam, hogy nem kell elmennem! Az a rohadt buli! Igen, épp egy buliról jöttem hazafelé. Este volt, hideg és sötét. Egy miniruhában és egy magassarkúban voltam egyedül. Miért nem kísért el senki!? Egy elhagyatott úton mentem, amikor kiabálást hallottam. Eleinte nem törődtem vele, mentem tovább. Milyen jól döntöttem! Később már lövést és sikítást is hallottam. A félelmemet felülmúlta a kíváncsiságom. Az a rohadt kíváncsiság! A hang irányába mentem, és egy mellékutca sarkához húzódtam, onnan leskelődtem. 

- Utoljára kérdezem, hol van?! -kérdezte idegesen egy srác. 

Nem láttam semmit, csak két fekete alakot. A srác -aki a hangjából ítélve nem lehetett nálam idősebb - a másiknak szorította a karját.

- Tényleg nem tudom. Ez..ez fáj. - sírt a lány (!). Körülbelül velem egy idős lehetett. Elképedve néztem a jelenetet. - Együtt mentünk, de aztán eltűnt.

- Te is nagyon jól tudod, hogy mi vár rád, ha egyedül viszlek vissza a főnöknek. - sziszegte halkan a srác, majd hirtelen a nyakánál fogva a falhoz nyomta a lányt.
Itt teljesen elborult az agyam. Ekkora gyáva férget, nőre kezet emel?! Gondolkodás nélkül levettem a magassarkúm, és elindultam a támadó mögé. Ó, a rohadt életbe, mekkora hülye voltam! A nő észrevette a szándékom, a fejével jelezni próbálta, hogy ne tegyem. De nem sikerült észrevétlenül, mert a srác ráförmedt.

- Mi a fenét bámulsz? -kiabálta, és megfordult. Reflexből fejbe vágtam a cipővel, és ott rúgtam meg, ahol a legjobban fáj neki *célzás*.
 
- Menj! -mondtam a nőnek elképedve, de ő csak reszkető ajkakkal megrázta  fejét. 

Már épp kérdezni akartam, amikor egy kart éreztem a derekam körül. 

Minden ellenkezésem ellenére egy kendőt raktak a szemem  elé, de azt még láttam, hogy nem egyedül van az elfogóm. Csak akkor hagytam abba a szabadulási próbálkozást, amikor egy fegyverkattanást hallottam. Rögtön utána egy kendőt nyomott az orrom alá, és éreztem a hideg fémet a nyakamnál.

- Vagy most levegőt veszel, vagy itt helyben megöllek. -suttogta halkan.

- Sajnálom! - zokogott a nő.

- Kussolsz! - kiabálta az eredeti támadó, és hallottam egy csattanást, majd a nőt ahogy még jobban sírni kezd.

A levegőm vészesen fogyott, ahogy a támadóm türelme is. De kénytelen voltam oxigénhez jutni. Az a rohadt buli...

Elsötétült minden. Teljes eszméletkiesés.