Igen, az elmélet jó volt. Rádiót hallgatva, a készülékre meredtem, és vártam a hívást. Sokáig gondolkoztam, végül elkezdtem visszaolvasgatni az üzeneteket, de előtte leellenőriztem, hogy tudjam - 29.-e van. Ezek mind Adamtől jöttek:
Letti! Vedd fel a telefont! Aggódok érted, hol a fenében vagy már? Azt mondták, hogy a buliból eljöttél. Kérlek, adj valami életjelet! Dátum: 2013. 08. 21.
Nem tudom, mi van veled, de ha Alicenak se veszed fel a telefont, akkor már biztos nagy a baj. Kérlek, hívj! Dátum: 2013. 08.23.
Látom nincs sok értelme az üzenteknek.....szép kis barát vagy.... Dátum: 2013. 08. 26.
Tudod, most írhatok utoljára, ezt is titokban, de meg kell írnom. Ma reggel idejöttek. Sajnálom Letti, mindent. El fogok menni érted, nem tudom mikor, talán amint kihevertem a dolgokat. Idejött két barna hajú srác. Megfenyegettek. Nem tűntek durvának, így tudni akartam, hogy hol vagy, de megütöttek nem egyszer. Ne aggódj, kiderítem hol vagy, és minden menni fog tovább. Remélem sikerült elolvasnod ezt az üzenetet, de töröld ki! Szeretlek! Dátum: 2013. 08. 28.
Könnyes szemmel meredtem magam elé, mert ez azt jelentette, hogy nem fog keresni. Mérhetetlen düh kerekedett bennem. Rögtön elindultam a konyha felé, ahol általában reggel szoktak lenni. Ugyanolyan helység volt, mint a többi, de én és Adele eddig sosem ettünk velük, mindig külön mentünk. De most az sem érdekelt, ha nem láttak szívesen, beszélnem kellett velük. Magabiztos, határozott léptekkel haladtam a jól megszokott szoba felé.
Alapvető volt, hogy nem mentem be, hanem hallgatóztam egy kicsit. Mintha csak megérzés lett volna, de természetesen rólam beszéltek. Na, meg Adeleról.
- Mark. Mi van Adelelal? – hallottam Brad sunyi hangját.
- Jó csaj. – jelentette ki a szőke, mire a többi fiú elröhögte magát.Persze, nekem pedig a földről kellett az államat felszedni, hogy ezt ilyen nyíltan dumálják. – És te meg Letti?
- Szóval most nála van a telefonja? – váltott hirtelen témát Kyle.
- Ja. - mondta Brad.
- Dhe mhihely éjhdemehlyte khi? - hallottam valami fuldokló hangot.
- Nyeld már le, Mark. - szólt Alec, nekem pedig nagyon vissza kellett tartanom a nevetést.
- Na, szóval. - kezdett neki újra a szőkeség pár másodperc múlva. - Mivel érdemelte ezt ki?
- Velem volt az éjszaka. - jelentette ki büszkén Brad, és szinte magam elé képzeltem az önelégült fejét.
- Hogy-hogy veled? - akadt ki (?) Lew. Én is meglepődtem, mert úgy hangzott Brad szájából, mintha több történt volna szimpla alvásnál.
- Úgyhogy velem. - válaszolt Brad.
- Brad. - sziszegte Kyle. - Hogy merted?
- Nyugodj már le, nem erőszakoltam meg. - röhögött Brad, én pedig egyre döbbentebben hallgattam őket.
- Lefeküdtetek? - tette fel a döntő kérdést Kyle, bár nem tudom, hogy miért érdekelte. Pár másodpercnyi szünet után Brad végre megszólalt.
- Le.
És eddig bírtam, úgy rontottam be a konyhába, hogy nem csak ők, de én is meglepődtem magamon.
- Az kéne még. - jegyeztem meg gúnyosan.
Alec a pulton ült, Kyle és Brad annak támaszkodva álltak, Mark és Lew pedig az asztalnál ettek.
- Na, most tisztázzunk két dolgot. - sóhajtott Kyle felém fordulva. - Egy: Letti drágám, örülök, hogy alkalmazod a hallgatózást, mert a munkád során kelleni fog, de ne rajtunk gyakorold! Kettő: Lefeküdtetek vagy nem?
- Nem. - mondtam, és velem egy időben Brad rávágta, hogy "Le".
- Mi van? - kérdezte Lew összezavarodva.
- Nem, és nem is fogunk. De nem mintha bármi közötök lenne hozzá. - mondtam élesen, mire röhögni kezdtek. Fú, semmi baj Letti! Semmi baj, mínusz szintes IQ-juk van...
- Jó, akkor most tisztázzunk még valamit. - vágtam komoly arcot. - Ki ment el Adamhez tegnap? - kérdeztem nagyon lassan, hogy felfogják. Hirtelen 4-en lesütötték a szemüket, kivéve Kyle-t.
- Honnan veszed ezt?
- Az nem érdekes. Ki ment el hozzá?
Kyle pár pillanatig meredt rám, mintha gondolkozott volna, majd hirtelen rájött.
- Volt mersze sms-t írni? - döbbent meg, majd Brad felé fordult. - Te idióta! Akkora hülyeséget csináltál!
- Honnan tudtam volna, hogy írt?! - értetlenkedett, majd felém fordult. - Mit írt?
- Semmit. - legyintettem gyorsan. - Melyikőtök ment el hozzá?
- Na, énléptem. - ugrott le a pultról Alec sóhajtva, majd a bejárat felé somfordált, ahol én álltam.
- Nem. - tettem ki a kezem, így a mellkasába nyomva a tenyerem. - Senki nem megy sehova, amíg nem mondjátok el.
- Mégis kinek képzeled magad? - csattant fel Brad, és az eddig kezében tartott bögrét a pultra csapta. Kyle felemelte a kezét, ezzel elfojtva a srác kezdődő kitörését.
- Alec és én. - felelte lazán, mire lassan ránéztem az előttem álló fiúra.
- Mit csináltatok vele? - suttogtam magam elé meredve.
- Távol kell tartanunk innen. Neki tettünk jót. Ha Reedersel összeakad, akkor neki annyi. - magyarázkodott gyorsan Lew, de én csak egyre ráztam a fejem.
- Nemhogy elengednétek. - nevettem fel kínomban, majd a hajamba túrtam. - Szánalmasok vagytok. Tönkreteszitek az életem! - mondtam, miközben egyre inkább hátráltam.
- Letti. - szólt élesen Kyle, mire rákaptam a fejem. - Nyugodj már le! Annyira idegesítő vagy. - húzta mosolyra a száját. - Mióta? Eddig nem voltál ilyen…
- Eddig se ismertél, és most sem. - sziszegtem.
- Tudod mit?! - vigyorodott el, amitől nekem már előre rossz sejtésem volt. - Ma szabadok vagyunk. Csapatépítés lesz. Ismerkedünk.
- Biztos, hogy nem. - röhögtem fel.
- Még mindig nem te mondod meg, hogy mi lesz, és mi nem. - figyelmeztetett Kyle. - 10 perc múlva a központi szobában. Hozd Adele-t is!
- És öltözz fel rendesen, mert lesz vetkőzős felelsz vagy mersz! - kacsintott Brad, mire Kyle nevetve a vállába bokszolt.
Szinte kirontottam a helyről. Nem lettem semmivel okosabb, de most haragszom Alecre. Kyle már így is utált, de azt hittem, hogy Alec egy kicsit másabb. De tévedtem! Ez a lételemem, a tévedés...
Szinte futottam Adele szobájáig, mert a biztonság kedvéért még magamra akartam venni egy hosszabb gatyát, és egy pulcsit. Csak a biztonság kedvéért...Meg Brad miatt...
Miután Adele-lal tudattam a "kedves kis" programunkat (amit természetesen nem nagy örömmel fogadott, ahogy én sem), a szobámba rohantam, és magamra kaptam egy hosszú ujjú, fekete - fú, de utálom ezt a színt - felsőt.
Lassanként, mintha a kivégzésemre indulnék, annyi élet kedvel jöttem ki a szobámból. Adele is pont akkor jött ki, és valamiért egyikünk se szólt a másikhoz. Mintha....nem is tudom. Éreztem, hogy lesz valami. Hogy történni fog valami a mai délután, amit nagyon nem akarok. De egy terv ismét meg volt! Kiszedek belőlük minden infót Adammel kapcsolatban. Még azt is el fogják nekem mondani, hogy milyen színű póló volt rajta tegnap - bombabiztos terv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése