Ah, már csak a megvalósítás hiányzott. Adele-t nem avattam be, mostanában nagyon fura a csaj, mintha titkolna valamit. Majd belőle is kiszedem...
A központi a szobához érve, sóhajtva nyomtam le a fekete bőrajtó kilincsét. Nem meglepő, már mind bent ültek, és beszélgettek, a háttérből pedig valami borzalmas szám ment. Ezen is változtatni fogunk....

- Na, kezdjük már. - vigyorodott el Brad izgatottan, mint egy 6 éves kisfiú, amikor jön a Télapó.

- Muszáj? - húzta el a száját Adele, de mivel 5 szúrós szempárral találkozott, nem szólt többet.

- Szóval ismerkedünk. Hiszen a jó csapat alapja az ismertség, és hogy kitapasztaljuk a társunkat. - magyarázott Kyle.

- Milyen téren? - vihogott Brad, mire megforgattam a szemem. Oké, arra már rájöttem, hogy a csapatban ő a legperverzebb. Sőt! Ez már rosszabb. Neki már mocskos a fantáziája, nem lennék a barátnője helyébe...Egyáltalán van barátnője? Jobban mondva volt valaha is csaja?!

- Letti. Itt vagy? - lengette meg a kezét előttem Lew, mire bólintottam.

- Akkor kezdek. - közölte gyorsan Brad. - Letti. - Na, valahogy éreztem.... - Szűz vagy?

- Erre nem válaszol. Ráadásul azt se kérdezted, hogy "felelsz vagy mersz".- szólalt meg helyettem Kyle, mire összeráncoltam a szemöldököm.

- Aj. - biggyesztette le az alsó ajkát Brad. - Akkor felelsz vagy mersz? - mondta unottan, a jól ismert kérdést.

- Várj, mielőtt elkezdjük. Miért nem úgy csináljuk, hogy aki nem meri megcsinálni a kiadott feladatot, az iszik? - vetettem fel. A terv része....Mondjuk az utóbbi időben annyi tervet szőttem, mégis semelyik nem vált be...

- Nem rossz ötlet. Legyen. - bólintott Kyle, mint valami játékmester. Így Mark kiment a konyhába, hogy hozzon valamit, ami izgalmasabbá tenné a játékot. De mivel pár perc alatt visszaért egy tálcával, ami tele volt kisebb poharakkal, így nem volt időm gondolkodni az ötletemen.
Igazából az volt, hogy annyit isznak majd, hogy mindent elmondanak nekem. Nem tudom, hogy ezt kiképzett kémeknél, hogy fogom elérni, lehet, hogy őket arra is tanították, hogy ne rúgjanak be "pár" pohártól. Mindenesetre maradtam a tervnél. Egyetlen hátulütője volt a dolognak. Nekem mindent el kell vállalnom, hogy elfogadható állapotban legyek, és ki tudjam őket faggatni őket.

- Na, szóval. Letti. Felelsz vagy mersz? - vigyorgott magabiztosan Brad.

- Felelek. - mondtam gondolkodás nélkül.

- Gyáva. - röhögött, mire vállat rántottam. - Melyikünkkel jönnél össze?

- Ennek semmi köze egymás kiismeréséhez? Ezt hogyan használod fel a küldetés során? - ráztam a fejem kiakadva.

- Csak válaszolj.

- Egyikőtökkel sem. - röhögtem el magam. Mégis mit gondol?

- Ezek szerint iszol. - sóhajtott tehetetlenül Brad, mire gyilkos szemmel meredtem rá. Nem szabad innom! Végigvettem magamban. Brad kizárt, Kyle lehetetlen, Alec bunkó, Mark....Mark vagy Lew.

- Lew. - jelentettem ki végül, mire az illető köhögni kezdett.

- Lew? - döbbent meg Brad.

- Igen. - mosolyogtam. - Én jövök. - Kyle felelsz vagy mersz? - néztem az említettel farkasszemet, de csak pár másodperc után válaszolt.

- Merek.

- Jó. - mosolyodtam el. - Ha Brad tesz valami perverz megjegyzést, akkor vágd fejbe.

- Oké. - röhögött Kyle.

- Mark. - fordult barátja felé, mint aki erre a pillanatra várt. - Felelsz vagy mersz? - Mark nyelt egyet, valószínűleg rájött, hogy kivel áll szemben, és akármit mond, annak nem lesz jó vége.

- Merek.

- Csodás. - tapsolt kárörvendően Kyle. - Csókold meg Adele-t.

- Nem. - ellenkezett rögtön a lány, de a játékszabályokat követve - mivel Mark benne lett volna (mily meglepő!) - innia kellett.

- De másban benne lennél, mi? - kérdezte vigyorogva Brad, mire Kyle fejbe vágta, mi pedig szakadtunk a röhögéstől.
Brad kapott pár sallert még az este folyamán, ahogy ittak is jó párat. De kevesebbet, mint gondoltam, sajnos. Bármit mondtunk, szinte mindent bevállaltak, ezért semmit nem sikerült kiszednem belőlük Adammel kapcsolatban. Fény derült arra, hogy Mark szerint Adele jó csaj, hogy nem feküdtünk le Braddel (számomra nem is volt kérdés), hogy hány pasim volt eddig, és hogy ha Lewnak választania kéne Adele és köztem, akkor engem választana.
Fogalmam sincs, hogy ez az egész miként segített a küldetésekben, de inkább hagytam. Már jócskán éjfél volt, amikor a fiúk már beszélgettek összevissza mindenről, mi pedig kezdtünk kulturáltan unatkozni.

- Letti! Mehettek a szobátokba. - mondta Kyle szórakozottan, mire kapva a lehetőségen szó nélkül távoztunk.

- Alszol ma nálam? - kérdeztem mellékesen, mire vigyorogva bólintott. Úgy beszéltük meg, hogy 10 perc múlva átjön, addig is lefürdök. A terv jó volt.
De amint kiléptem - mellesleg egy szál törülközőben - arra számítva, hogy Adele van ott, helyette Bradbe akadtam. Végignézett rajtam egy kaján vigyor kíséretében, majd közeledni kezdett. Ahogy csökkent köztünk a távolság, úgy hátráltam, egészen, amíg a hátam a falnak nem simult.

- Jól nézel ki. - jelentette be egy levakarhatatlan vigyorral az arcán, miközben testünk teljesen összesimult, lehelete szinte csiklandozta az arcom.

- Kösz. - nyögtem ki, mert furcsa volt a közelsége. - Kimennél?

- Miért? - temette az arcát a nyakamba, ami már kicsit fura volt.

- Brad te részeg vagy. Neked teljesen elment az eszed. - háborodtam fel, és próbáltam magam elől eltolni - sikertelenül.

- Most jött csak meg. Mi az, hogy Lew jön be neked? Miért nem én? - motyogta.

- Húzz már ki a szobámból. - lett elegem az egészből.

- Nem.  - jelentette ki határozottan, majd az ágyamhoz sétált, és lefeküdt rá. Remek!
Sértődötten sétáltam a szekrényem felé, majd egy pólót és egy kisgatyát kivéve visszazárkóztam a fürdőbe, hogy átöltözzek. Most komolyan vele kell aludnom? Már megint?
És bingó! Visszalépve a szobába Brad már békésen aludta az igazak álmát.....Az én ágyamban!